Rákóczi túrós

Rákóczi túrós

15 szelet:

·         Tészta-Teig:

o   50g porcukor-Kastorzucker

o   100g vaj-Butter

o   150g búzaliszt-Weizenmehl

·         Sárgabarack lekvár/dzsem-Aprikosamarmelade:

o   30g kenéshez

o   400g tetejére hab közé

·         Túrótöltelék-Quarkfüllung:

o   1400g tehéntúró (félzsíros)-Quark

o   140g búzadara-Grieß

o   280g Kristálycukor-Kristallzucker

o   1 db tojás-Eies

o   1 db citrom reszelt héja-abgelegte Schale von Zitrone

·         Tojáshab-Baiser:

o   100g kristálycukor-Kristallzucker

o   100g tojásfehérje-Eiweiß

Elkészítés:

·         A linzertészta hozzávalóit összegyúrjuk. Csak éppen addig gyúrjuk, míg összeáll!

·         Nyújtsuk egyenletes vastagságú lappá a linzertésztát, majd fektessük egy 20x30 cm-es sütőformába. Szurkáljuk meg, ezután tegyük légkeverés nélkül a 200 C-ra előmelegített sütőbe, és süssük aranybarnára pár perc alatt.

·         A túrótöltelék hozzávalóit mérjük egy üstbe, és kézzel, vagy géppel alaposan dolgozzuk össze.

·         A kisült, kihűlt linzerlapot vékonyan kenjük meg baracklekvárral, majd a túrótölteléket egyenletesen kenjük el rajta. Ezt tegyük be a sütőbe 180 C-ra, 40 percre, légkeverés nélkül.

·         Ha a túró kisült, vegyük ki a sütőből, és a tojásfehérjét a cukorral verjük kemény habbá, majd szedjük habzsákba.

·         Szedjük a baracklekvárt is habzsákba, majd a kisült túrótöltelékre felváltva csíkozzuk fel a baracklekvárt, és a fehérjehabot. Ha megvagyunk, tegyük vissza a sütőbe, ismét 200 C-ra, légkeverés nélkül 20-25 percre.

·         Ha kisült, hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeleteljük.

Október

Október elsejével megkezdődött a meglepetések sorozata. Előszöris amikor beköltöztünk a lakásba kiderült, hogy a szobák elosztása pont fordítva lesz, mint gondoltuk. Azaz a fiúk laknak a felső szinten és a mi á, lányok lent. Ennek vannak előnyei, mint például a nagyobb magánszféra, de hátrányai is, mint az emeletestágy. Ezek után jött a második és legjobb meglepetés, akit Sebastiannak hívnak. Megtudtuk, hogy másnap érkezik repülővel Ecuadorból a negyedik impactos. Így az első feladatunk az volt, hogy a frankfurti repülőtéren megtaláljuk őt, készítettünk is egy jó nagy köszöntőntáblát, szépen németül, ugyanis ekkor még nem tudtuk, hogy Sebastian semmit sem tud németül. De a lényeg, hogy megtaláltuk egymást, így két fiú és két lány jelenti jelenleg a német impactot.

Ez szuper, mert párosan vagyunk, szóval egy valakinek nem kell mindig egyedül maradnia, Allan sincs egyedül, mint fiú, két európai és két dél-amerikai van, két 20 éves és két 18 éves van, szóval egyszerűen nagyon jól rendezte ezt Isten.

Az első napokban megismerkedhettünk az FTS idei tanulóival, ez egy bibliaiskola fiataloknak és sokat fogunk közösen dolgozni, így jó ha ismerjük őket. Megkaptuk a kulcsokat Monbachtalhoz, de persze csak miután megismerkedtünk a termekkel, raktárakkal, mindennel, ami fontos lehet az ittlétünk alatt. Megtanultuk az impact számítógépen a naptárakat kezelni, hogyan kell a buszt lefoglalni, ha mennünk kell valahova. Majd megmutatták, kitől kapjuk meg a kulcsot és kitől kapunk havonta pénzt az élelmiszerekre, amire szükségünk van. Megtudtuk, hol tudunk társasokat kölcsönözni, biliárdozni, csocsózni, mosni, tisztító szereket kérni, és mikor mehetünk be Steffen irodájába.

Sajnos a következő pár napot a fiúknak egy szemináriumon kellett tölteniük, így Mélanie és én a konyhára voltunk beosztva segíteni, mert sokan lebetegedtek és szükségük volt a segítő kezekre. Persze akkor érkeztünk, mikor nagytakarítás volt a kávézóban, így leolvasztottuk a hűtőket, tisztára mostuk, majd a kirakatot is, porszívóztunk, felmostunk, majd jött a wc... Másnap sem indult jobban a nap, mert a raktárban is le kellett mosni a polcokat, és a hűtőket, majd jött életem legfurább élménye takarítással kapcsolatban, a hűtőház. Kabátban, kötényben letörölgetni a polcokat és felmosni. Na ezek után még a hideg víz is forrónak hatott. Viszont délután szeletelhettem süteményeket és kirakhattam a kirakatba, először el sem hittem, hogy ilyen feladatot bíznak rám és ráadásul a régi süteményeket, amiket már nem adhatnak oda a vendégeknek, megkaptam és Mélanieval otthon megettük.

Harmadik nap pedig négy iskolás osztállyal készítettünk fáklyát, azaz 60 gyerek, 60 fáklya. De nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek nagyon aranyosan próbálkoznak erős csomót kötni, kérdezősködnek, hogy honnan jöttünk. Este pedig fáklyás túrát csináltunk az erdőben. Az egészben pedig a legjobb, hogy a gyerekeknek végig csapatban kell dolgozniuk, még a fáklyát is kettesével kell készíteniük. Természetesen minden lépést megpróbálhatnak egyedül is, de jó eredményt csak közösen kapnak.

Amint a fiúk visszaértek a szemináriumról elkezdődött a kiképzés. Meg kell tanulnunk, hogyan magyarázzuk el egy-egy csoportnak az éppen adott workshop-ot, amit természetesen nekünk jobban kell ismernünk, mint a vendégeknek. Így készítettünk fáklyát, bőröztünk, előkészítettük a kincskeresőt, íjászkodtunk és megismerkedtünk egy német szülinapi játékkal, a Topfschlag-gal. Ez egy játék,a mikor bekötött szemmel kell megtalálni az édességet egy fakanállal, míg a többiek irányítanak, de óriásiban persze sokkal viccesebb. Mindehhez pedig rengeteg olyan szót kellett megtanulnunk, amit máskor sosem használunk vagy épp az anyanyelvünkön sem ismerjük, mivel még sosem használtuk. Például van valakinek szava az Abtropfteller-re? Ez egy karton tányér, ami a fáklyán van, hogy védje a kezünket a lecsöpögő viasztól. Keddenként pedig a szomszéd városka tini és ifi csapatának az alkalmainál segítünk, még leginkább csak résztvevők és alkalmi segítők vagyunk, de a gyerekek mellett sokkal gyorsabban tanulunk mi is.

Közben a csapat is szépen összecsiszolódott. Minden napot közösen indítunk Biblia olvasással, most épp az Apcselt olvassuk. Hetente egyszer csapatépítés van, azaz olyan dolgokról beszélgetünk, amik fontosak lehetnek a békés együttéléshez, például, kinek mi érték, a személyiségünk kapcsán milyen félreértések születhetnek, vagy csupán a kultúrából kifolyólag. Közösen vásárolunk be, étkezünk, szervezünk magunknak programokat a szabadidőben, például bicikli túra a szomszéd városba, vagy mini-golfozunk, esténként sokáig beszélgetünk, társasozunk, filmet nézünk és a feladatainkat is együtt oldjuk meg, így az első komoly szolgálatunkat is, ami a nagyszülők-unokák-tábor volt.

Maga az alapötlet, hogy unokák a nagyszüleikkel tölthetnek egy hetet, is nagyon jó, mert így közelebb kerülhetnek egymáshoz. Mélanieval mi vezettük a nagyobbik gyerek csoportot, a 9-15 évesek csoportját. Azaz minden délelőtt Jónásról beszélgettünk velük, játszottunk, kézműveskedtünk, énekeltünk és táncoltunk. Nem indult egyszerűen, hiszen a németünk még nem olyan perfekt, a csoporton belüli korkülönbség is nagy volt, de Isten megáldotta a csapatot és a hét végére már egész mély kiscsoportos beszélgetéseink voltak. Nagyon tartalmas hét volt, a vendégek nagyon hálásak voltak mindenért, jó volt velük időt tölteni, a csapat is kipróbálta magát szolgálatban, így tudjuk, mit fogunk legközelebb másképp csinálni.

Körlevél numero 1 – Kincső eltűnt?

Körlevél numero 1 – Kincső eltűnt?

 

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, 

ha a testvérek egyetértésben élnek! 

Zsoltárok 133;1

Még augusztus végén érkeztem Bad Liebenzellbe a Bevezetőszemináriumra. A programot nézve talán életem egyik legzsúfoltabb hete várt rám, az embereket nézve pedig sok újdonság, a helyzetemet nézve pedig mérhetetlen mennyiségű német elé néztem.

Tanultunk Istenről, a kultúrákról, hogy milyen különbségek lehetnek akár abban is, hogy Istennel milyen kapcsolatot alakítanak ki, hogy a különbségeket, hogyan ajánlott kezelni, hogyan tudunk jól működő csapatot kialakítani, hogy személyiségünk szerint milyen szerepet tudunk betölteni a csapatban, hogyan tartsunk alkalmat, hogyan írjunk beszámoló levelet, szóval kb. mindenről volt szó.

De persze nem ültünk végig. Sok-sok csapatmunka, gyakorlat és játék is tarkította napjainkat. Például volt imaest, mikor nem volt más dolgunk csak imádkozni... pontosabban írhattunk kéréseket, a bűneinket jelképesen lehúzhattuk a vécén, kaptunk igét, imádkozhattunk kettesben a segítőkkel, dicsőíthettünk és a végén úrvacsoráztunk. Megvolt az első bevetésünk is, ahol egy ajtóból, hordókból, vödrökből, kötéllel és szöggel kellett egy olyan hajót építeni, ami fennmarad a vízen és elbírja az egész csapatot. Ez pont olyan fura és vicces, mint ahogyan hangzik, de megcsináltuk.

Egyik nap átmentünk az idős diakonisszákhoz bemutatkozni, és az imaórájukra is beültünk. Imádkoznak mindenért, tehát a misszió összes aktuális imakérése elhangzik és ők imádkoznak érte, szóval, ha egy misszionáriusnak problémái akadtak a gyülekezettel, vagy csak baleset érte, akkor ők imádkoznak érte és ez hetente így van, és hálát adnak és látszik, hogy óriási imaháttere van a missziónak és így egy-egy misszionáriusnak is, ami lenyűgöző.

Vasárnap pedig valami teljesen más jött, a Herbstmission-Fest. Egy óriási sátor telt meg emberekkel, akik Jézusról akarnak hallani, rengeteg misszionárius jött el, hogy beszámoljon a munkájáról. Délelőtt istentisztelet volt prédikációval és egy pár missziói beszámoló. A sátron kívül is megtelt a hegy emberekkel, standok voltak szervezetenként és országonként felállítva, ahol közelebbről meg lehetett ismerkedni mindezekkel.

 A záróalkalom után jött a búcsú, a többi csapat haza ment és pár napon belül repülöre szállt és elrepült egy távoli országba, de én már a helyemen voltam.

A következő három hetet a Brecht családnál töltöttem, azaz a Misszióshegyi Gyülekezet lelkészcsaládjánál, hogy közelről is megismerjem a német kultúrát és gyakoroljam a nyelvet. Ez azt jelentette, hogy megismertem egy átlagos család napirendjét, a német háztartást, a konyhát, a gyülekezetet és német órára jártam.

Egy-egy alkalommal a gyülekezet hétközi alkalmait is megnézhettem, azaz voltam imaórán, és az összes gyerekeknek szóló alkalmon. Nekem nagyon tetszett, hogy nem csak egy konfi csoportja és egy ifije van a gyülekezetnek, hanem a gyerekek, már egész kicsi kortól jöhetnek. Minden csoportban több segítő volt és a feladatokat megosztják. Ráadásul ezek az alkalmak kb. egy időben futnak egymás mellett, így nem minden a lelkész feladata. Vasárnaponként is mindig más prédikál. Sőt az istentiszteletet is megosztják, így egy valaki vezeti az alkalmat, egy másik prédikál.

A harmadik hét végén pedig elkezdődött a meglepetések sorozata. Beköltöztünk az impact lakásba újra együtt voltunk a csapattal. Az első és legnagyobb meglepetés, az volt, hogy másnap érkezett meg Ecuadorból a negyedik impactos, Sebastian. Nagyon örültünk neki, így már tényleg-tényleg készen álltunk a bevetésre. Persze az első pár nap még azzal telt, hogy megszokjuk az új helyet, az embereket, a rendet. Így körbe vezettek minket, kaptunk kulcsokat, megismerkedtünk a legfontosabb emberekkel, megtanultuk, hogyan intézzük a pénzügyeink, hogyan szerezzünk kocsit, ha valahova mennünk kell, minek hol a helye, szóval sok-sok mindent.

Majd elkezdődött a kiképzést, azaz meg kell tanulnunk, hogyan magyarázzuk el egy-egy csoportnak az éppen adott workshop-ot, amit természetesen nekünk jobban kell ismernünk, mint a vendégeknek. Így készítettünk fáklyát, bőröztünk, előkészítettük a kincskeresőt és íjászkodtunk. De minden nap közösen indítjuk a napot Biblia olvasással, hetente egyszer csapatépítés van, közösen vásárolunk be, étkezünk, szervezünk magunknak programokat a szabadidőben, például bicikli túra a szomszéd városba, vagy mini-golfozunk, esténként sokáig beszélgetünk és a feladatainkat is együtt oldjuk meg, így az első komoly feladatunkat is, ami a nagyszülők-unokák-tábor volt.

 

Maga az alapötlet, hogy unokák a nagyszüleikkel tölthetnek egy hetet, is nagyon jó, mert így közelebb kerülhetnek egymáshoz. Mélanieval mi vezettük a nagyobbik gyerek csoportot, a 9-15 évesek csoportját. Azaz minden délelőtt Jónásról beszélgettünk velük, játszottunk, kézműveskedtünk, énekeltünk és táncoltunk. Nem indult egyszerűen, hiszen a németünk még nem olyan perfekt, a csoporton belüli korkülönbség is nagy volt, de Isten megáldotta a csapatot és a hét végére már egész mély kiscsoportos beszélgetéseink voltak. Nagyon tartalmas hét volt, a vendégek nagyon hálásak voltak mindenért, jó volt velük időt tölteni, a csapat is kipróbálta magát szolgálatban, így tudjuk, mit fogunk legközelebb másképp csinálni.

Köszönöm szépen a sok érdeklődést és támogatást, ezek nélkül nem lehetnék itt. Isten áldjon benneteket!

Imakérések:

• ·         Hála az első táborunkért
• ·         Hála, hogy négyen alkothatunk egy csapatot
• ·         Hála a csapattársakért, hogy egymást hordozhatjuk
•           A csapaton belüli különbségek, feszültségek leküzdésével igazi közösségünk lehessen
• ·         A német nyelv gyors elsajátításáért
• ·         A családjainkért

Kérlek, ha támogatni szeretnél, az utaláskor add meg a neved, hogy későbbiekben személyesen is megköszönhessem.

·         Banki kapcsolat (Forint):

·         Sándor Kincső

·         10103881-52364700-01004008

·         Bankverbindung (Euro):

·         Liebenzeller Mission gemeinnützige GmbH

·         Sparkasse Pforzheim Calw

·         BLZ 666 500 85; Konto-Nr. 33 00 234

·         IBAN: DE27 6665 0085 0003 3002 34

·         Spendencode: IMP 5337-2060