Igen, egy fél napos kocsikázás után megérkeztünk Calwba. Hajnalban indultunk és délután értünk ebbe a hegyen fekvő városba, amiről most már tudom, hogy a környék nagyvárosa, tehát az itteni rendszámok cw-vel kezdődnek. Ami először feltűnhet egy magyar alföldi gyereknek, hogy itt a Fekete erdőben a szintkülönbségek igenis nagyok, azaz a szomszéd valójában alattad lakik, így a labdáért is mászni kell, ha esetleg átpattanna a szomszédhoz.
Szóval az első éjszakát Calwban töltöttük és szerencsére a felelős személy is visszaérkezett a nyaralásáról, így estére végre biztos lett, hogy tudnak engem fogadni. Pedig lényegében én aznap akartam megérkezni, na mindegy. Így kicsit többet lehettem a családommal.
Másnap reggeli után vásároltunk, pontosabban kaptam egy német mobilt, hogy egyszerűbben kommunikálhassak a németekkel. Az részletkérdés, hogy ez a probléma ettől még nem lett teljesen megoldva. Természetesen az írószerek között is szétnéztünk, hiszen pár nap múlva kezdődött a suli a tesóimnak, találtunk is egy pár menő cuccot. Majd kocsiba ültünk és átmentünk a szomszéd városkába, azaz Bad Liebenzellbe. Én picit aggódtam, hogy megtaláljuk-e a helyet és a személyt, aki tudja, mi lesz velem. De a Liebenzelli Misszió és a Missziós hegy még ki is van táblázva és a hegyen belül pedig útmutató táblák vannak a fontosabb épületekhez szóval könnyedén megtaláltuk a helyet és hála Istennek az emberünk is ott volt. Így Stephan Trickel, az egyik felelős személlyel személyesen is megismerkedhettem az sok-sok email után.
Megmutatta, hol fogok lakni a következő két és fél hétben, majd bepakoltuk a zsákjaimat, mivel mindenkinél hamarabb érkeztem, választhattam szobát és ágyat is. Az emeletes ágy teteje másfél hét után már kevésbé bizonyult okos döntésnek, de azért annak is megvan az előnye.
Ezek után jött a búcsú, ami nem volt egyszerű, de Panni humora mindent megkönnyít. Szeretem őket és hiányoznak.
Ezek után kipakoltam a legfontosabb dolgokat, hogy élhetőbbek legyenek a körülmények és felkészülten fogadhassam az eljövendőket.
