A német nyelv és kultúra

A következő három hetet a Brecht családnál töltöttem, azaz a Misszióshegyi Gyülekezet lelkészcsaládjánál, hogy közelről is megismerjem a német kultúrát és gyakoroljam a nyelvet. Ez azt jelentette, hogy megismertem egy átlagos család napirendjét, a német háztartást, a konyhát, a gyülekezetet és német órára jártam.

A családom nagyon kedves volt, segítettem ahol tudtam, így mosogattam, főztem, a hirdetőtábla dekorációjának készítésébe is beszálltam, de legtöbbet mégis a két kisfiú mellett tanultam, mikor velük játszottam, felügyeltem rájuk vagy olvastam nekik. A szélesebb családi kört is megismerhettem egy születésnapi összejövetelen, ami nagyon vicces volt, mert közben a vérszerinti családom is szülinapozott. A legérdekesebb pedig az volt, hogy az öregeket érdekelte, honnan is jöttem, mert emlékeztek rá, mikor sok magyar menekült Németországba. Kirándulni is voltunk, megmutatták a Wilhelmát, ami Stuttgartban egy óriási állat- és növénykert és gyönyörű. Régi épületekkel, az állatoknak nagy kifutójuk van és az emberszabásúaknak még óvodája is van, így életemben először láthattam közelről baba majmokat és irtó édesek. (Vajon miért teremtette Isten a medúzákat?) Nagyon hálás vagyok a vendéglátócsaládomnak, ezért a három hétért, mert egyszerűen szuper volt.

Az első pár új szó, amit megtanultam németül a Bagger 

(kotrógép), a Kran (daru) és a Walze (úthenger) volt, mivel a fiúknak olvastam mesét és nagyon szeretik az építkezést, és a tűzoltókat. Majd jött a játszótér összes praktikus szava, így a csúszda, hinta, homokvár, lapát, labda... De nem csak játszottam, beengedtek a konyhába, sőt még egy Rákóczi túróst is süthettem, így hozzávalók és az eszközök neveit is megtanultam. A süti pedig elég jó lett. Megismertem közelebbről a sváb konyhát és végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a német és a magyar konyha nem különbözik nagyon fűszereiben, de az hogy hogyan is fogyasztják, az ételeket az csöppet sem hasonlít. Például egyik nap azt mondták, hogy lencsét fogunk enni, és én számítottam valami húsra mellé, de a lencsefőzeléket egyszerűen a sváb tésztával a Specle-vel ettük és természetesen salátával. (A Specle amúgy hosszúkás nokedli.) De megkaptam a Dampfnudel receptjét is és minden nap ihattam kölyökpezsgőt, mert itt mindenki Sprudel-el (bubusvízzel) issza a szörpöt.

Egy-egy alkalommal a gyülekezet hétközi alkalmait is megnézhettem, azaz voltam imaórán, és az összes gyerekeknek szóló alkalmon. Nekem nagyon tetszett, hogy nem csak egy konfi csoportja és egy ifije van a gyülekezetnek, hanem a gyerekek, már egész kicsi kortól jöhetnek. Szóval van egy baba-mama kör a totyogóknak, egy óvodás csoport (3-6 évig), egy alsótagozat (6-9 évig), felső tagozatban a fiúk és a lányok külön vannak (9-12 évig), aztán egy tiniklub (13-15 évig) és végül egy ifi 17 éves kortól. Minden csoportban több segítő volt és a feladatokat megosztják. Ráadásul ezek az alkalmak kb egy időben futnak egymás mellett, így nem minden a lelkész feladata. Vasárnaponként is mindig más prédikál, mivel rengeteg munkatársa van itt a Liebenzelli Missziónak. Sőt az istentiszteletet is megosztják, így egy valaki vezeti az alkalmat, egy másik prédikál.

 

A keresztyények nyelvezete pedig tényleg nehéz, tehát "A fancy keresztyény szavak szótárát" tényleg meg lehetne írni, mert ezeket más nem használja csak mi. Bármilyen logikusan pakolják egymás után a szavakat a németek, bámennyi dolgot tudok magyarul, nem feltétlen értem meg először a Bibliát, vagy csupán csak nem tudom magam kifejezni az ifin. Na, igen, ezt még tanulni kell. De mégis jólérzem magam, mert néha felcsendül egy ismerős dallam, és leírhatatlan öröm az, úgy ahogy megértett prédikáció és a magamnak levont következtetés után, az ISTENTISZTELETEN Oceans-t énekelni. Hisz valahogy most én is így vagyok, kiléptem a komfort zónámból.

A német nyelv pedig néha olyan értelmetlennek tűnik és fájdalmas, mikor három év nyugalom után újra fel kell elevenítened, hogy mi is az a passzív vagy egyáltalán az, hogy német órára kell járnod. Bár csapat szempontjából jó volt, hiszen amíg sétáltunk haza beszélgethettünk, vagy az órán a beszélgetések során is jobban megismertük egymást, bár a java csak később jön.